Szeretek túrázni. A hétvégén Tihany gyönyörű, „nem túristás” részeit fedeztük fel egy lelkes, ámde olykor bágyadt kis csapattal. A rengeteg le-föl-le-föl bandukolás közben jól esett hagyni, hogy nem gondolok semmire, vagy éppen elkalandoznak a gondolataim. Így ébredtem rá, hogy a túrázás olyan, mint a coaching. Vagy a coaching olyan, mint a túrázás? 😊 Mindegy is!
Az útvonal kiválasztásánál többek között figyelembe vesszük a kiindulási és érkezési pontot, a résztvevők igényeit, egyéni képességeit, elképzeléseiket, mit szeretnének látni.
Valahogy így van ez a coaching folyamatban is.
A túra tempója függ a gyakorlottságtól, az edzettségi szinttől, a körülményektől, a motiváltságtól, az önismeretünktől.
Valahogy így van ez a coaching folyamatban is.
A túránk során a túravezető végig velünk tart, mutatja az utat, navigál, tempót diktál, fókuszt ad, biztat, nézőpontot biztosít, távlatokra hívja fel a figyelmet.
Valahogy így van ez a coaching folyamatban is.
Amikor észreveszi, hogy lankad a kedvünk, kérdezget, beszéltet, majd ötleteket ad, hogyan tudnánk könnyebben és gyorsabban haladni, vagy éppen áttereli a figyelmünket a kellemetlenségekről a gyönyörű kilátásra. Beleréved a tekintetem a látványba, megszűnnek a gondolatok, elmúlik az éhség. Ő csendben áll, hagyja, hogy megpihenjünk és pontosan meglátja, amikor készen állunk egy újabb szakaszra. Felkészít az előttünk álló feladatra, választhatunk az előnyök és hátrányok ismeretében, hogy melyik útvonalat válasszuk, majd indulunk. Útközben észreveteti a kis virágot, a felhők alakváltását, a szél hangját, a madarak énekét, a kőzet évezredes formálódását.
A túravezető inspirációt ad az egyik túratársnak, mikor felmerül benne, hogy inkább levágja az utat, a műútról stoppal visszamegy a parkolóhoz, vesz egy sört és az autóban megvár minket. Érzékletesen, színesen festi le neki, hogy milyen változatos látvány és már csak egy kis erőfeszítés vár rá, ami végén rendkívül büszke lesz magára, hogy vállalta a kihívást és végigcsinálta az utat terv szerint, mert a célt nem elengedni kell, hanem elérni.
Valahogy így van ez a coaching folyamatban is.
A coach kérdez, tisztáz, fókuszt válttat, inspirál, utat mutat, tapasztalatot ad át, módszert kínál, motivál, jelen van, támogat, mígnem a végén eléred a célodat és learathatod a sikert. A coach sikere a Te örömöd, a Te célba érésed és annak a látványa, ahogyan haladsz, érlelődsz az út során.
…. és a legfontosabb: a coach HISZ BENNED! Ha nem tud azonosulni a céloddal, akkor az első beszélgetés végén, amikor döntötök, hogy lesz-e köztetek együttműködés, akkor a coach NEM vállalja el a feladatot! Éppúgy, mint ahogy a túravezető sem viszi túrázni azokat, akik a háztömb körüli sétát tűzték ki célul.
Azt csak otthon vettem észre, hogy a bejárt útvonal képe a térképen épp egy szívet rajzol ki.
Szeretem. Éppúgy, mint a coachingot. ❤️
Te melyik csúcsot hódítod meg legközelebb?
